Dallos Gyula Lovasiskolája

A passage
 

A passage az egyik legattraktívabb, szemet gyönyörködtető mozdulata a lónak, amely a lovas és a külső szemlélő számára egyaránt hatalmas szakmai és esztétikai élményt ad. Talán a passage-ban mozgás az, amely legszembetűnőbben emeli a lovat minden más négylábú társa fölé, és megmutatja a ló mozgásintelligenciáját, értelmes lényének belső értékeit, kisugárzását.
A passage mint "lebegő ügetés" a kifejezés legszorosabb értelmezésében, ha pillanatokra is, de "legyôzi a gravitációt", látványosan, könnyedén, súlytalanul!
Az, hogy az általam képviselt iskola kiképzési irány, szemlélet miért az utolsó képzési folyamatban jelöli meg a passage tanítását, arra a következő szakmai érvekkel adok magyarázatot.
A fontossági rendben a két legnehezebb feladat, a piaffe és a passage tanításának sorrendje a meghatározó! Szakmailag megalapozott alapigazság, hogy a piaffe tanítását semmilyen körülmények között nem előzheti meg a passage tanítása. Hogy miért?
Azért, mert a passage végrehajtásához a lónak sokkal kevesebb energiára, "hordozóerőre", az ízületek, izmok, inak és ezeken felül mentális idegi megterhelésre van szüksége, mint a piaffe-ban. A ló visszajelzése kristálytisztán bizonyítja az állítás helyességét, mert az a ló, amelyik a passage-t tanulta meg először, az soha nem fog biztosan és jól piaffe-ozni, és a két feladat között az átmeneteket végrehajtani.
A piaffe a ló számára minden vonatkozásában nagyságrendileg nehezebb, mint a passage!
Szakmailag szánalmas és megbotránkoztató az olyan dicsekvés (nagy mozgású, fiatal, 4-5 éves lóról van szó), hogy "lovam már csinálja a passage-t". Sajnos, az ilyen képzésben részesített lóval örökre el lehet felejteni az élsportot.
A passage
Mozgásadottság függő
A passage tanításának különböző módozatait a lovak egymástól különböző mozgásadottsága, és idegrendszerbeli kategorizáltsága határozza meg.
A passage tanításának módszerei a következők lehetnek:
• A gimnasztikán, tornásztatáson alapuló módszerek.
• Mechanikus, földről való idomítás módszere.
A gimnasztikán, tornáztatáson alapuló módszerek:
• piaffe-ból
• középügetésből
• kavalettin való tanítás

A piaffe-ból tanítást olyan egyedeknél ajánlom, amelyek mozgásadottsága szerény, vagy idegrendszeri besorolása szerint flegmatikus.
A módszer gyakorlati alkalmazása a következő:
Jól előkészített többszöri ismétléssel, biztos ütemtartással végrehajtott piaffe-ból mindkét szárral egyidejűleg és egyforma mértékben utánaengedni. Mindkét lábszár egyidejű, és a csípők, a keresztcsont összehangolt előrehajtó segítségével előrehajtjuk a lovat, majd a következő ütemben felvesszük az üléssel, egyforma mértékben mindkét szárral.
A passage piaffe-ból való tanításának első, ún. durva koordinációs fázisában csak akkor indítsuk el, ha meggyőződtünk arról, hogy lovunk megfelelő permanenciában van piaffe-ban, készenléti állapota a kísérlethez megfelelő.
A középügetésből történő passage tanítás a következő módon történik:
Korrekt támaszkodással, biztos ütemtartással, önhordással, öntartással végrehajtott középügetésből az átkarolt lábszárakkal biztosított stabilitás mellett az üléssel és a szárakkal egyidejűleg felveszünk, majd a következő ütemben hajtunk és utánaengedünk.
A passage segítségadási technikája a következő: hajt, utánaenged, felvesz!
• Előrehajt: mindét lábszár és egyidejűleg és a csípő!
• Utánaenged: egyidejűleg és egyenlő mértékben mindkét szár.
• Felvesz: az üléssel, az átkarolt lábszárakkal megtámogatva mindkét szárral egyidejűleg egyenlő mértékben!
A kavalettin tanítás módszerét olyan lovaknál ajánlom, amelyek háttevékenysége ütembiztonsága, értelmi képessége nem teszi alkalmassá az előző két módszer alkalmazását.
A kavalettin készség szintjén dolgozó lovat (ügetésben a kavalettielemek egymástól mért távolsága 130-150 cm) a kavalettielemek egymástól mért távolságának csökkentésével és magasságának emelésével olyan mértékű összeszedettségre és lábainak olyan mértékű felemelésére késztetjük, amely megvalósítja, kialakítja azt a mértékű lebegési fázist, amelyet már nem ügetésnek, hanem passage-nak nevezhetünk.
A kavalettin végzett kísérletek folyamán következetesen alkalmazzuk a passage segítségadási jeleit. A rendszeres gyakorlással a lóban kialakul a segítségadási jelekre adott helyes válaszreakció, maga a passage mozdulat. A kavalettielemek egymástól mért távolsága a ló mozgásadottságától függően 90-110 cm, magassága 20-40 cm.
A földről idomítás módszere ugyan nélkülözi a tornáztatáson keresztül megerősített hátat és az ideális elengedettség, átengedőség állapotát, de felhasználva, kihasználva a ló intelligenciáját, memóriáját jó eredménnyel tanítható a piaffe és a passage is.
Természetesen a passage bemutatásán a kiképzési irányok stílusjegyei szembetűnően megmutatkoznak.
Míg a tornáztatásán, az adott feladatok tanításához szükséges ideális állapotok stabilizálásán keresztül kiképzett ló passage-a harmonikusan illeszkedik az ügetés mozgás adottságához és mechanizmusához, addig a földről kiképzett ló passage-a, passage-mozdulatai mechanikusak, a hátulsó és elülső végtagok mozgása diszharmonikus, és passage-mozgása túlhaladja a normál ügetés mozgásadottságát.
Minden feladat tanításánál azt a tanítási lehetőséget kell megválasztania a kiképzőnek, amelyből nagy biztonsággal következtethet a sikeres végrehajtásra.
Nagyon rugalmasan kell kezelni a tanítási lehetőségeket, és nem szabad egy meg szokott képzési módhoz görcsösen ragaszkodni.
Figyelni kell a lovat a közös munka során, legyen vele szoros kapcsolatban, dolgozzon készségesen a legjobb oldalát mutatva, és akkor a kiképző számára egyértelmű lesz, hogy egy adott feladatot melyik módszerrel kell megtanítani.
Nem a piaffe és a passage feladat különálló kiképzése a legnehezebb, hanem még ezeknél is nagyobb próba a piaffe-passage-piaffe átmenetek tanítása, előlovaglása, bemutatása.
A piaffe-passage-piaffe átmenetek gyakorlását csak akkor szabad elkezdeni, amikor lovunk már készség szintjén tudja mind a két feladatot külön-külön is. Az átmenetek lovaglásánál a magas szintű lovas érzés mellett nagy szükség van a türelemre is. Legyen türelmünk kivárni azt a pillanatot, amikor lovunk a legjobb állapotban, és a legjobb minőségben hajtja végre a piaffe-ot vagy a passage-t, és ezt az ideális alaphelyzetet kiindulópontként használjuk fel az átmenet meglovaglásához. A piaffe-passage-piaffe átmenetek lovaglásakor se feledkezzünk meg az elengedhetetlenül szükséges ideális alapállapotról.
Nincs olyan nehéz feladat, amely érdekében fel kellene adni a támaszkodást, elengedettséget, ütemességet, átengedőséget, egyenesre igazítottságot, lendületet és összeszedettséget!
Piaffe-ban és passage-ban csak akkor jó a ló önhordása és öntartása, amikor olyan magas szinten jelenik meg a hordozóerő, hogy lovunk az össztömege háromnegyedét képes a hátuljára venni, és ez által támaszkodása leheletfinommá, könnyűvé válik.
A piaffe-ban és passage-ban előforduló ütemhibák, a hátul és elöl talajon szűken vagy talajon tágan pozícióban végrehajtott mozdulatok stb., mind-mind az idő előtti és a helytelen kiképzésnek tudhatók be. Mivel a legnehezebb mozgáskombinációk tanítása nagyon komoly igénybevételt jelentenek a ló számára, ezért a már készség szintjén megtanult, bevésett mozgáskoordinációt, mozgásmechanizmust lehetetlen tökéletesen koordinálni, javítani. Lovunk úgy fogja végrehajtani a piaffe-ot és a passage-t, ahogy arra a tanítás első fázisában rámozdult. Az a mozdulat lesz az ô sajátja, csak így tudja mozgásában megjeleníteni a lovasa segítségein át közvetített ingert. A kiképzés óriási felelőssége, hogy a rendelkezésre álló ló alapanyag milyen mozgás- és feladatminőségben hozhatja helyzetbe önmagát!
A lovas- és ló képzés komplett tudomány, ismeretek, információk és gyakorlások halmazával, ezért nem szabad sem lebecsülni, sem misztifikálni.

Dallos Gyula mesteredző