Dallos Gyula Lovasiskolája

A perdülés

A perdülések a legnehezebb feladatok közé tartoznak a díjlovaglásban, legyen szó lépés, vágta vagy piaffe-ban végrehajtott perdülésekről. Miért? Azért, mert nem "csak" az a követelmény, hogy a lovunk egyenes vonalon biztos ütemtartás és támaszkodás mellett hordani tudja magát, hanem az ideális állapotát megtartva 90-180-360 fokos helyben fordulatok végrehajtására is képessé kell válnia.
Perdülés lépésben: a lépés a legsérülékenyebb jármód, mivel a legkisebb lendülettel rendelkezik, és az elkövetett ütemhibát (passzban járás) igazán nem is lehet tökéletesen korrigálni! Addig, ameddig lovunk nem tud az önhordásától biztosított öntartásban lépésben ütembiztosan járni, és nem sajátította el ügetésben az oldalt léptető csizma segítséget, ne gondoljunk a röviden hátra arc gyakorlására, tanítására.

Akkor ideálisan végrehajtott lépésben a röviden hátra arc, amenynyiben 4 ütemen keresztül a talajtól intenzíven elemelkedő belső hátulsó láb körül a külső hátulsó láb ugyanúgy csak nagyobb íven követ. Kizárva a keresztbelépést, a hátralépést, a ló közepe körüli megfordulást és a leragadást, ütemhibát.
A gyakorlati megvalósítás a következők szerint történik:
a.) összeszedett lépés - mint előfeltétel,
b.) mindkét szárral a végrehajtás irányába való állítás,
c.) a külső lábszár a heveder mögött lezárja a külső oldalt, a belső lábszár a hevederen a mozgás ütemének megfelelően léptet,
d.) a testsúlyt a belső oldalra helyezzük,
e.) koncentrálunk és biztosan érzékeljük az ütemnek megfelelően a hátulsó lábak mozgását
A gyakorlati végrehajtás a lábszárak vonatkozásában:
1.) Első ütem külső lábszár
2.) Belső lábszár
3.) Külső lábszár
4.)Belső lábszár, majd mindkét lábszárral a lovat egyenest előre lovagolni

Azoknál a lovaknál, amelyek elsietnek a röviden hátra arc lovaglása közben, a külső szárral és a belső csizmával jobban ellentartunk. Amelyek vontatottak a röviden hátra arc végrehajtása közben, azoknál a lépés ütemét tartva a piaffe-ra gondolunk, és a külső szárral intenzívebben vezetünk a mozgás végrehajtásának irányába, a belső csizmával pedig ütemben erősen hajtunk előre, a külső csizmával hatékonyan lezárjuk a külső oldalt. Mint érzékeljük, a röviden hátra arc legfontosabb kritériuma az alapjármód tiszta ütemtartása, a mozgás élénksége, rugalmassága, korrektsége. Automatikusan jön a következtetés a vágtában végrehajtandó perdülések megítélésével kapcsolatban, annak nehézségeire utalva. A vágtában végrehajtott perdülések nehézségi fokára mi sem jellemző jobban, mint az a tény, hogy a végrehajtásra kapott pontszám kettes szorzóval értékelt feladat. Számos jelét adtam az eddigiekben is, hogy szakmai ars poeticám a gimnasztikára építi a lovak magas szintű kiképzését, és ennek biztos tanújelét legkifejezőbben a perdülések, piaffe, passage, sorozat ugrásváltás tanításában észleljük, követhetjük nyomon.

Amíg lovunk nem tud könnyedén, rugalmasan, ritmusban elengedetten "relatív helyben" vágtázni, addig ne is gondoljunk a vágta perdülésre! Ez a továbbiakban mindent eldöntő kitétel, automatikusan meghatározza a képzés irányultságát. A feladat tehát adott, megtanítani a lovat "relatív" helyben vágtázni!
Hogyan? Úgy, hogy testi és lelki károsodás nélkül olyan erőssé tegyük lovat, hogy súlyának döntő többségét a két hátulsó végtagján könnyedén hordozni tudja anélkül, hogy feszültté vagy feszessé válna!

Hogy érhető el ez az ideális állapot? Lovagoljuk a lovat lendületesen előre, közép vagy nyújtott vágtában, bizonyosodjunk meg arról, hogy őszintén megy előre, mivel minden nagy összeszedettséget igénylő feladat előtt meg kell győződni arról, hogy ló előremenési kedve optimális-e. A fokozás után kezdjük el az összeszedettségre való átmenetet úgy, hogy a vágta ritmusa nem, csak a tértnyerése változzon. Ülésünkkel mélyen a lóban helyezkedjünk el, hogy a lovas és a ló súlypontja a lehető legközelebb kerüljön egymáshoz, a külső szárral folyamatosan szabályozzuk az iramot, a belső csizmával fenntartjuk a vágtamozgás élénkségét.

Ebben a gimnasztikai gyakorlatban jelenik meg a legszembetűnőbben a tolóerő hordozóerővé való átalakítása! A fokozásban nyert nagyfokú mozgási energiát alakítjuk át a korrekt segítségadási jelrendszerekkel, helyzeti energiává. A perdülések és az ezekhez hasonló nehéz feladatok (piaffe, passage és ezek átmenetei) követelik meg a lovastól a legmagasabb szinten kifinomult lovasérzést, a tudatos cselekvést, a türelmet és a céllátást!

Minden tanulási folyamat három minőségi változáson keresztül nyeri el végsô kialakult formáját, - durva, finom, készségszintű -, ezért minden fázisnak megvannak a relatív részsikerei, amelyek eligazodást, megerősítést jelentenek a lovas számára. A tapasztalt kiképző idejekorán érzi már, hogy csak idő kérdése a tökéletes perdülés végrehajtása, pedig a járatlan szemlélő csak azt látja, hogy 2-3 rugalmas "relatív" helyben vágta mozdulatot tett a ló. Nagyon fontos a ló jutalmazása, dicsérése, ez számára fontos pszichés megerősítést ad, ennél fogva minden jól végrehajtott kísérlet után lépés átmenet, dicséret, és pár másodperces pihenési fázis következik. Ez azért nagyon fontos tényező a kiképzésben, hogy lovunkban a sikeres feladat végrehajtás jó emléknyomot hagyjon. Amikor lovunkkal 4-6 vágtaugrással megvalósítjuk a "helyben vágtát", elkezdhetjük a perdülés tanítását.

A perdülés tanításának két megoldását ajánlom
1./ Csigavonalszerű körszűkítés egyre nagyobb összeszedettség mellett, úgy, hogy a külső szárral a belső csípő felé hatunk, a külső lábszár a heveder mögött lezár, a belső lábszár nagyon enyhén és lazán állít, a belső csizma a hevederen és a vágta ritmusának megfelelően ugrat előre. Súlyunkat pedig a mozgás irányába helyezzük, majd amikor lovunk már viszonylag kis körön is könnyedén hordozza magát, elkezdjük bővíteni a kört, a belső csizma kifelé irányuló mozgásával a külsô szár vezető funkciója mellett. Ahogy egyre nagyobbodik a kör, úgy fokozzuk a vágta lendületét, iramát. Ne feledkezzünk meg egy fontos szakmai kitételről, hogy minden nagy összeszedettséget igénylő feladatot fokozás előz meg, és minden nagy összeszedettséget igénylő feladat után ismét fel kell keltenünk lovunk előremenési kedvét!

2./ A lovardában a hosszú fal mentén "helyben vágta" pozíciót veszünk fel, majd amikor ideálisnak érezzük azt, a külső szárral és a belső csizmával negyedfordulatot lovagolunk két vágtaugrással.

A belső csizmának két fontos szerepe van:
a.) fenntartja a mozgás ritmusát és élénkségét,
b.) forgatótengely, amely körül a ló meghajlított állapotban van, és ez a tengely kontrollálja, számolja, hogy hány vágtaugrásra hajtjuk végre a perdülést.

Amikor a hosszú fal mentén négy, maximum öt vágtaugrással a félperdülést is sikerrel végrehajtjuk, rátérhetünk az egész perdülés tanítására. Fontos, hogy soha ne a versenyfeladatokban megjelölt helyen tanítsuk, gyakoroljuk a perdülést!
Nem szoktatni kell a lovat egy bizonyos feladat végrehajtásában, hanem szisztematikus gimnasztikai munkával ki kell rá képezni!

A jól képzett lónak bárhol, bármikor, bármely helyzetben a legjobbját kell nyújtania!
Szeretném ajánlani, hogy ne a perdülést és főként ne a versenyszerű perdülést gyakoroltassuk lovunkkal, hanem a relatív helyben vágtát, amelynek gyakorlása a lovat játékosan ugyan, de erős terhelésnek veti alá testileg, ugyanakkor mentálisan nyugodtan hagyja.

A perdülés tanítása folyamán elkövetett hibákért magában a feladatban ne büntessük meg a lovat, amennyiben hibázik, azonnal szüntessük be a feladat további gyakorlását és egy még jobb előkészítéssel, még jobban helyzetbe hozva lovunkat ismételjük meg a feladatot, és a sikeres végrehajtás esetén azonnal dicsérjük meg! Ezután váltsunk át más jellegű tornáztatásra.

Soha nem az unalomig, az elfáradásig, és a hibázásig kell gyakorolni egy feladatot, mert az csak lovunk tönkretételéhez vezet!
A piaffe-ban végrehajtott perdülés (amit most csak érintőlegesen említek - mert bővebben a piaffe tanításakor részletezem) jelenti a legnagyobb terhelést a ló hátulsó végtagjaira ízületeire, izmaira.

Amennyiben lovunkat erősíteni szeretnénk piaffozni kell vele, de amennyiben lovunk hátul erőssé válik - jól fog piaffozni!
A fordulatban végrehajtott piaffe javító hatással van az egyenes vonalon végrehajtott piaffe-ra. Csak az a ló képes ütemhibák nélkül piaffe-ban perdülni, amelyet nem erőszakkal tanítottak meg a piaffozásra, hanem gimnasztikai feladatokon keresztül, "relativ" helyben ügetéssel, időt hagyva testi megerősítésére, játékosan sajátította azt el.

Dallos Gyula mesteredző