Dallos Gyula lovasiskolája

A Piaff

A Nagydíj szintű díjlovaglás legfrekventáltabb, legizgalmasabb - számomra a legnagyobb szakmai élményt adó feladata a piaffe. Jelentôségét úgy lehetne érzékeltetni, hogy igazán jó piaffe nélkül nem beszélhetünk Nagydíj szintű díjlovaglásról.
Az állásból végrehajtott piaffe fontos információt nyújt a szakértő számára, amelyből levonhatók a legfontosabb következtetések, így például, hogy a ló iskolaegyensúlyban van-e, maximálisan átengedő-e, helyes-e az önhordása, kiképzése a klasszikus elvek szerint történt-e stb. Egyértelműen megfogalmazható az a szakmailag helytálló kitétel, miszerint: "Az a ló, amelyik nem tudja, vagy nem képes a piaffe-ra, lehet akár egy kiváló "S" kategóriás ló, de semmi esetre sem Nagydíj szintű!"

A Nagydíj-feladatok alfája és omegája a piaffe! Ezzel a felismeréssel mindazoknak meg kell barátkozniuk, akik a célt a legmagasabb szintű képzésben jelölték meg. A piaffe képzése nemcsak a lovakat szelektálja könyörtelenül, hanem a kiképzőket is. Nézz rá egy végrehajtott piaffe-re és megmondod, hogy milyen módon és úton haladt a kiképzése. Mivel a piaffe-nál van a legjobban egymásra utalva ló és lovasa, ezért hihetetlen magas szintű állandó kapcsolatnak kell lenni kettejük között. A piaffe nem mozgásadottság függő, mint minden más konkrét technikai feladat! (pl. a perdülés). A saját tanítási módszerem ismertetése előtt kitérek olyan végrehajtási és kiképzési jelenségek felsorolására, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve.

Ezek közül néhány

1. A piaffe képzését túl későre hagyták a kiképzésben.
2. A kiképző nem vesz tudomást lova karakterének sajátosságairól, pszichés és alkati adottságairól.
3. A kiképzőnek nincs konkrét elképzelése, alternatívája a piaffe képzéséről.
4. A kiképző nem figyel lova aktuális állapotára, erőnlétére, terhelhetőségére.
5. A kiképző nem mérlegeli, hogy a ló valóban alkalmas-e a legmagasabb összeszedettséget igénylő feladat megtanulására, végrehajtására.

A piaffe, saját definícióm szerint: elementáris erővel, energiával, attraktivitással végrehajtott helyben ügetés.
A piaffe számomra az egyik, ha nem a legkedvesebb Nagydíj szintű feladat! Hosszú pályafutásom alatt minden olyan képzésemben álló lovat megtanítottam a piaffe-ra, amelyeket alkalmasnak ítéltem e feladatra.
Az nem a piaffe, amikor a ló merev háttal, ijedten, helyes lábsorrend nélkül mechanikusan kapkodja a lábát félelmében.

A piaffe-feladatra alkalmas és helyesen kiképzett ló boldogan, nagy kedvvel, készségesen és örömmel, egész testtömegével, harmonikus mozgással, szinte a két hátulsó végtagjára véve a terhét hajtja végre a feladatot.

A piaffe tanításának sok változata ismert, és a gyakorlatban ki-ki a saját szakmai ráérzésének megfelelően, lova ismeretében választja ki azt a kiképzési módszert, amelyet a legmegfelelőbbnek ítél.

Véleményem szerint, a piaffe tanítása a ló díjlovaglásra való alkalmasságának megítélésével kezdődik. "Zárt", tehát kvadratikus, kissé magasan illesztett nyakú lovat kell választani, semmi esetre se legyen hátraállított. Mozgása biztos ütemtartás mellett legyen nagyon rugalmas, "elektromos", és az alapsegítségekre őszintén reagáljon, teljes testtömegét beleadva, a mozgásban tudjon "megnyúlni". Menjen előre és ugyanolyan ütemtartás mellett megfeszülés nélkül "tolódjon", rövidüljön. Amennyiben a kiválasztás és kipróbálás során meg- bizonyosodtunk arról, hogy lovunk a fentiekben vázolt kritériumoknak megfelel, nagy megnyugvással és bizalommal kezdhetünk neki a díjló képzésének Nagydíj-célzattal.

A piaffe képzésének menete, jellege, természetrajza az én módszeremmel az alábbiak szerint történik. Mielőtt azonban ennek ismertetésébe kezdenék, őszintén megvallom, hogy több, már ismert és látott módszert kipróbáltam, és mindig az volt az érzésem, hogy nem egy "boldog atlétát" látok, hanem egy meggyötört, megfélemlített, megszoktatott, elfásult lovat, amely versenyszituációban gyakran "kapitulál", nem hajlandó az együttműködésre. Úgy döntöttem, hogy merőben más aspektusból közelítem meg a piaffe képzését. Mindenekelőtt a gimnasztika módszereinek irányába állítottam, ami jó döntés volt. Módszeremmel a lovak játékosan és örömmel, könnyedén, biztosan hajtják végre a piaffe-ot.

A módszer lényege, hogy a sokoldalú alapkiképzés folyamán magas szintű kondicionális képesség alakuljon ki, mely biztos alapot ad, hogy lovunk mind a három alapjármódban könnyedén tudjon tökéletes önhordásban járni, és maximális mértékben jelen legyen a hordozóerő. A módszer lényege, hogy általánosan a gimnasztika eszközeivel, izomerejében és ízületeinek hajlékonyságában olyan magas szintet érjen el a ló, hogy egy adott feladat - jelen esetben a piaffe - ne jelentsen számára nehézséget.

Felvetődik a kérdés, hogyan érjük el ezt az ideális állapotot?
Erre módszerem felvázolása adja meg a választ.
Szakmai elvem, hogy ötéves kora előtt én személyesen nem képzek lovat, mert a fejlődésben lévő egyed sem ízületeiben, sem inaiban és kiváltképp izmaiban nem elég erős ahhoz, hogy komoly terhelés alá lehetne venni. Időt kell hagyni arra, hogy felnőtté, éretté váljon a ló! A későbbiekben ez a türelem megtérül.
Mint már többször említettem, képzésem a lóval való szoros lelki kapcsolaton és a gimnasztikán nyugszik.
A piaffe tanítása jelen van a mindennapi munkában, de a kezdeti stádiumban a külső szemlélő talán észre sem veszi ezt.

A munka fő részében, amikor lovam őszintén megy előre vágtában és ügetésben, önhordása, egyensúlya, támaszkodása életkorának és képzettségi szintjének megfelelő, elkezdem a piaffe tanítását. Összeszedett ügetés, iskolaügetés, majd az átlósan adott szár- és lábszár segítségek mellett folyamatosan felvételt, félvisszatartást lovagolok, ügyelve arra, hogy az ügetés minősége ne sérüljön. A kezdeti durva koordinációs fázisban az összeszedettség fokozása csak milliméterekben mérhető, de az a lényeg, hogy a ló készséget mutasson a rövidítésre.
A rövidítés után normál összeszedett ügetés, majd lépés, és a ló dicsérete következik! Nyolc-tíz megismételt gyakorlat után abba kell hagyni ennek a feladatnak a gyakorlását, és érdemes vágtamunkával folytatni. Ennek két oka van:
o Azok az izomcsoportok, amelyek a piaffe-nál a rövidítésnél igénybe voltak véve, elfáradnak, ki kell őket váltani a további munkából.
o Az összeszedettségre való törekvés után újra lendületet kell adni a lovunknak, és erre a vágta a legmegfelelőbb!

Minden lovaglási alkalommal játékosan megismételem az összeszedettség fokozását, és biztosan állítom, hogy minden alkalommal egy-két milliméterrel közelebb kerülnek a súlyt hordozó hátulsó végtagok a súlypont vonalához.
A mindennapi gyakorlással az izom ereje és gyorsasága hirtelen és nagymértékben fejlődik. Már ebben a kezdeti stádiumban biztosak lehetünk a piaffe majdani sikeres végrehajtásában. A mindennapi gyakorlással a ló mentálisan nem sérül, hiszen alig látható és csak játékosan célzott a feladat, de már érti, hogy mit kérnek tőle. Fél-, egyéves gyakorlással eljutunk odáig, hogy a feladat a finomkoordinációs fázis állapotába kerül. Már tisztán rá lehet ismerni a gyakorlatra. Két év elteltével, tehát amikor lovunk eléri a hetedik életévét, készség szintjén fogja tudni a piaffe-ot, bármikor, bárhol, bármely helyzetben!

Legfontosabb tanácsok

1. Lovadat mindig, minden helyzetben érezd magad előtt - a piaffe-ban is!
2. A piaffe-ban a mozgás iránya csak előre, nem pedig oldalra és hátra történjen!
3. A piaffe-ban a támaszkodás minimális, csak a szárak súlyával, mert ez kívánja meg a végrehajtáshoz szükséges iskolaegyensúlyi helyzetet.
4. A piaffe-ban, ugyanúgy mint más egyéb feladatban a technikai segítségadás mértéke egyenletesen finom, nem szabad a segítségadást változtatni, durván keményíteni!
5. Mindig teremtsd meg azt az aktuális készenléti állapotot, amelyben lovad a legjobban tudja használni magát, így a piaffe is a többi feladathoz hasonlóan kisugárzó lesz.
6. Ne lovagolj 15-20 ütemnél többet egy-egy kísérletnél relatív helyben ügetés pozícióban!
7. Minden lehetséges alkalmat ragadj meg lovad dicséretére, ezzel stabilizálod pszichés állapotát és elősegíted a tanulási folyamatokat!
8. Soha ne indulatból, erővel és minden áron akard végrehajtani a piaffe tanítását, hanem érzéssel!
9. A piaffe gyakorlása közben soha ne akard lovad általános állapotát korrigálni egyidejűleg a feladat segítségadási jelével. Amennyiben az általános állapot elromlik, azonnal hagyj fel a "helyben ügetés" gyakorlásával, hozd lovadat ismét ideális állapotba, és ismételd meg azt!
Érzés! Értelem! Türelem!
10. A piaffe önmagában is a legnehezebben végrehajtható feladat a ló számára, mentálisan, pszichésen és fizikálisan, ezért minden zavaró tényezőt meg kell szüntetni ahhoz, hogy a tanulási folyamat sikeres legyen.
11. Mindig érezd és tudd azt, hogy hol a határ, mert amennyiben a piaffe tanításakor elveszted lovad bizalmát, azt már ebben a feladatban soha nem fogod visszanyerni!

A tökéletesen végrehajtott piaffe: amikor a ló intenzív konc- és csánkízületi hajlítással, farizomzatának erejével a hátulsó végtagjain viseli a súlyát, ezáltal elöl marban és nyakban, vállban felemelkedik, felszabadul. E nélkül nem lehetséges maradandót alkotni Nagydíj szinten!
A következő lecke a passage.

Dallos Gyula mesteredző