Primitív lófajták

Prewalski ló: Jellegzetes a nehéz, konvex profilú fej, felálló sörény. A kromoszómaszáma eltér a házilóétól, 64-gyel szemben 66.

Tarpán: Gyors mozgású, karcsú könnyed felépítésű volt. Sötétbarna szőre télre kifehéredett. Ez a lófajta volt valószínűleg az arab lovak őse.

Erdei ló: Testes, vastaglábú állat volt, nagy patái lehetővé tették, hogy mocsaras vidékeken éljen. Vastag durva szőrzete almázott volt. Úgy tartják, hogy az európai fajták őse volt. Hasonló hozzá a mai Døle.
.

Tundrai ló: Ennek a primitív lófajnak nem volt közvetlen hatása a lovak fejlődésére. Valószínűleg egyenes ágú leszármazottai a Jana-völgyi(Észak-kelet Szibéria) Yakut pónik, melyeknek vastag szürke szőrük van.

A lovak feltételezett alaptípusai

1-es Póni típus: A legközelebbi modern megfelelője az Exmoor.
Előfordulása: Északnyugat-Európa volt
Tulajdonságai: 126-128 cm magas, egyenes fej, széles homlok, kicsi fülek jellemezték. Jól bírta a nedvességet és a zord körülményeket is.

2-es Póni típus: A legközelebbi modern megfelelője a Highland.
Előfordulása: Észak–Eurázsiában fordul elő.
Tulajdonságai: 14 marok magas, nehéz testalkat, durva megjelenés, nagyfejű, konvex profilú állat.

3-as Ló típus: A legközelebbi modern megfelelője az Akhal-tekini.
Előfordulása: Közép-Ázsia volt.
Tulajdonságai: 14,3 marok magasság, sovány testalkat, vékony bőr, finom fülek, keskeny test és nyak, valamint csapott far. Ellenállt a forró időjárásnak, képes volt sivatagi körülmények közt is fennmaradni. Patái kicsik de igen kemények voltak.

4-es Ló típus: A legközelebbi modern megfelelője a Kaszpi ló.
Előfordulása: Nyugat-Ázsia volt.
Tulajdonságai: 10 és 11 marok magas, finom, törékeny felépítésű, kis fejű, konkáv profilú állat. Az arab ló prototípusának tekinthető.

Az Arab, Berber és Spanyol ló hatásai

Az Arab ló: A VII. században az arab ló elterjedt az Ibériai félszigeten köszönhetően az iszlám dzsihádnak. Mohamed próféta halálakor (i.sz.632) a muzulmán birodalom Kínától Európáig terjedt. A Kis-Ázsiai sztyeppei lovakra jelentős hatást gyakorolt az arabfajta így született az Akhal-tekini és a Türkmén ló is.

A Berber ló: A VII. században az Észak-Afrikából Gallia felé nyomuló berber lovasokat csak Martel Károly lovagjai tudták megállítani i.sz. 732-ben Poitiersnél. Azonban addigra a berber ló is betört Európába.

A Spanyol ló: A spanyol ló a barokk udvarok legkedveltebb lova volt, de a XVI. Században a conquistadorok révén, még Amerikába is elkerültek. A spanyol ló nem gyorsaságáról volt híres, de nagy ereje bátorsággal és temperamentummal párosult.